Munkát taláni nehéz

Munkát találni manapság ugye nem könnyű. Ez tény. De ha már abba a helyzetbe kerültünk, hogy adott pillanatban nincs hol dolgozunk akkor mégiscsak be kell vetni valami okosságot annak érdekében, hogy legyen. Ha persze - velem ellentétben - éppen nőből vagyunk akkor egy férfi főnök jelenétében jóval könnyebb dolgunk is lehet a kiválasztásánál, ha épp állásinterjúra megyünk. Most következzen egy rövid tanácsadás e témában - hölgyeknek:

Ha állást keresel és - mint fent említettük - nővől vagy, akkor először is végy egy fehér alapon fehér mintával ellátott ruhadarabot magadra, amiből lehetőség szerint minél több minden kilátszik. Persze az sem baj, ha éppen az a bizonyos ruha elmarad és anélkül megyünk mész be az interjúra. Akkor tuti a siker. Vagy mégsem. Mert ha ugye mégsem férfi az illető főnök akinek éppen tetszteni kellene - vagy ha igen akkor sem bizonyos, hogy tetszel is neki. A másik eset - ami szintén problémás lehet - hogy nő a főnök, és te is nőből vagy mégis tetszel neki. Persze itt megint két lehetőség áll fent: vagy tetszik neked Ő is, vagy sem. Ha viszont ennyire mégse volnánk biztosak saját magunkban a pozitív kimenetelt illetően akkor válasszunk inkább fiatalos és szép de hosszú szoknyár: lehetőleg fehér alapon fekete mintával ellátva. Ekkor nincs más dolgunk mind konszolidáltan felöltözve erőtől és magabiztosságtól duzzadóan belibbenünk a meghallgatásra (ez már ugye fél siker) és ha a kérdésekre is "jól megfelünk" akkor már csak egy mozzanat van hátra: a főnök feláll az asztalától, rád néz és így szól: "Kedves Kornélia! Fel van véve!" Ez után két dolgot tehetsz miután felocsudtál a meglepetés okozta révületből: 1. miután körbe néztél a szobában, elcsukló, halk hangon közölheted, hogy a főnökkel, hogy igen, elfogadom az állást, majd pedig a virtuális hátba veregetések után az utcára kilépve az "Igeeeen" "Ááááááááá" és hasonló szómaszlagok oridítása után örömittasan hazatérsz amikor is elujságolod boldog boldogtalannak, hogy igen felvettek, aminek következtében mindenki gratulálni fog. 

A másik lehetőség pedig, hogy miután a "Fel van véve." mondat elhagyja a főnök száját és próbál bárgyún mosolyogni rád, néhány másodperces hezitálás után meglátod lelki szemeid előtt, hogy valójában a néhány perce még barátságosnak és akár még vonzónak is hitt főnök egy vadállat és ez a melóhely amiben kényszerülnél nap mint nap a számítógép előtt görnyedve véres veritékkel dolgozni - szóval ez a hely valójában egy börtön, amolyan Al Catraz féle, ahol csomó vadállat (fegyőr v. épp főnök) megfélemlítve kényszerít a munkára olyasképpen mint annak idején tették a conqvistadorok a dél-amerikai indiánokkal. Nos, ha ez utóbbi érzésed támad, akkor nincs más lehetőséged, mint hogy egy "Ááááááááááá!" fekiáltás kiséretében gyorsan és azonnal kirohanj a felvételi szobából, sőt még az épületből is, hogy vissza se nézz. Persze ez esetben a leendő majdnem főnököd álla kissé leesik, dehát ki izgat. De legalább a tartásod és önbecsülésed megmarad. "Nehogymár ezek a g.ik sz.anak engem". Mondhatnád magadban miközben hazafelé vezetsz az úton. Majd miután hazaértél és a család megkérdezi: "Na mi volt kislányom?" Azt felelheted nyiltan és őszintén: "Hát semmi, nem engem választottak." Majd pedig lehajtot fejjel, és szomorúságot színlelve fogadhatod a sajnálkozó jókivánságokat, mi szerint: "Nem baj, lesz ennél még jobb is, mert te okos vagy, meg ügyes." 

Román volt-e a Csodaszarvas?

Sokféle állítást hallttunk az utóbbi években, évtizedekben, és főképp a rendszerváltozások után tapasztalhattuk a Kárpát-koszorú árnyékéban, hogy egyes környező népek miként tesznek szert több ezer éves történelemre, sarkítva néhány perc alatt. Ilyen ugye a neodák kontinuitás-elmélet is, vagy éppen az ős-szlovákokról szóló maszlag. Persze valószínüleg ugyanígy vélekednek Ők rólunk, kiváltképpen azok akik által elbirtokolt területeken ma is több százezer magyar él. Következő írásunkban "bemizonyítjuk", hogy még a csodaszarvas is román volt - avagy őstörténet kreáció egy percben:

Tudható és egyértelmű, hogy a honfoglalás 895-ben esett meg. De már néhányszáz évvel korábban 690 körül ideérkezett egy "román" népcsoport is, akik székelyeknek hívják magukat. Ők a neodák kontinuitás alapjaként a dákok leszármazottai és sztyeppei románok előhírnökei voltak mielőtt visszatértek volna Dáciába. Vagy inkább Dáciával jöttek a neodákok a múlt század második felében? Vagy esetleg néhány évtizeddel korábban katonaruhában? De ez most egy másik blog. Itt most a cél, hogy bebizonyítsuk: magyarok nem is érkeztek ide soha, csak és kizárólag románok. Szóval előbb megérkeztek a székelyek, akik köztudottan elmagyarosodott románok volnának. Aztán mintegy kettőszáz eztendővel később Árpád vezetésével a többi román törzs is megérkezett ide. De a legújabb kutatások azt is bebizonyították egy craiovai ásatás során 2004-ben talált lelet alapján, hogy Árpád valójában nem is Árpád volt, hanem Ándrej, és mint ilyen román törzsfőnökként érkezett ide. A betelepülét törzsek csak csekély része volt magyar - mondta Corneliu-Vadim Popescu, a román tudományos akadémia egyik főtanácsosa a székelyföldi román tudósok 200. éves találkozóján Miercurea Ciuc-ban (jegyzet: természetesen Csíkszereda csak a történet hitelessége kedvéért irtuk a román kreált-nevet) múlt pénteken. Popescu kifejtette: Mi románok őshonosok vagyunk itt Dáciában, nem is értjük miképpen kerültek ide ezek a magyarok. Itt Csíkszeredában is szükség van egy Romolus és Remus szobor felállítására, hogy emlékeztese a román népességet történelmére - ezt már a köztársasági elnök mondta ugyanitt, legutóbbi, külföldi látogatása során.

Megdöntendő mítosz: 

„A gondviselés a tótokkal a krumpli útján beszél.”

Ismét csak kölcsönöztünk egy mondat-részletet, ezttal - Mikszáthtól - a Beszterce ostromából. A gondviselés a tótokkal krumpli útján beszél. Most ezt a mítoszt döntjük - vagy éppen erősítjük meg - az alábbi vízióval:

Helyszín: Besztercebánya. Dátum: 1883. október 17.

Jelen vannak: Jan Csermanek, besztercebányai szlovák szűcs

             -     Vladimir Fico, szűcs-segéd, mindenes.

Délre jár az idő, a kis észak-magyarországi szűcs-műhelyben dolgozik Jan Csermanek szűcs mester szorgalmasan, kék színű kötényében, egy nagy asztal előtt álva. Mögötte a műhely ütött-kopott szerény bejárata, a szoba sarkánál. Mi a szoba másik végéből nézzük a történetet. A mester nekünk féloldalra áll. Kora: 60-65 év. Az ajtó mellett nekünk bal kézre egy kis kájha, mellett néhány darab tűzifával. Csendesen ropog a tűz. Délidőre jár, mikor megjelenik Vladimir Fico szűcs-segéd, amolyan házi mindenes - kora 15-20 év - karján egy kisebb kosárral, majd szó nélkül a kájha felé tart. A mester sem szól hozzá, csak dolgozik tovább.

Vladimir elmegy a mester háta mögött, a kájháig, majd szépen lassan középre tól a főzőfelületen egy kis ütött-kopott fazekat, majd pedig kosarából elkezd megeltenni néhány szem krumplit, ami az ő és mestere ebédje lesz majd.

- Meghoztam a burgonyát, Jan mester! - mondja.

néhány másodperc várakozás után, az öreg leteszi munkáját, majd majd felnéz és így szól: - Látod fiam, ... ilyen rossz sorsunk van. Nem ad az Ég nekünk ennél többet.

- Várjon csak Mester! - szól közbe a segéd -Lesz nekünk még sokkal jobb dolgunk is! - mondja. Ha ez a krumpli - mutat rá a kezében levőre, amit épp a fazékba rakott volna - most megszólalna, és az Isten ezen keresztül szólna hozzánk, akkor meglátná kend is, hogy nincsen rossz sorunk! - majd pedobja a fazékba. Majd a mester kimegy, de még elmenőben így szól: - Ne gondold fiam, hogy a gondviselés a tótokkal krumpli útján beszél.

Miután kiment, csak a segéd marad műhelyben, Kisvártatva furcsa nesz töri meg a csendet: Vladimir! - hallatszik. - Vladimir! - ismét.

A fiú körülnéz, és minthogy mesterét nem látja, nem tudja mire vélni: majd rövidesen "rájön" a fazékból jön a hang. Legalábbis ő így gondolja.

- Itt vagyok, Uram! - mondja

- Vladimir! Nem voltál elég alázotos a mestereddel szemben. Ellene szóltál. Miért?

- Hát éncsak... - hebegi miközben a fazékba néz - én..., hát én...

- Mondom néked, legyél megalkuvó és alázatosabb! - hallatszik.

Közben bejön a mester, és a titokzatos hang rögvest elhallgat. A fiú értetlenül nézi a fazekat továbbra is, és benne a néhány szem krumplit. A mester, odamegy a munkaasztalhoz, majd folytatja munkáját, és kisvártatva leengedi kezéz, majd ránéz Vladimirre.

- Mi történt, fiam?

- A krumpli.. ...a krumpli- mutat a fazékra - mester... ...megszólalt. Isten hangja volt az!

néhány másodperc szünet után:

- Igen fiam, megszólal az. Hisz a Gondviselés szólt hozzánk. De nekm a krumpli volt az. Te voltál az fiam, Te magad voltál a krumpli, a lelkiismereted szólaltatta meg azt.

Megdöntendő mítosz: Mit dolgoznak a Román Tudományos Akadémián?

 

Caput 1.

A történet szereplői és eseményei kitaláltak, semmi közük a valósághoz!

Helyszín: a Román Tudományos Akadémia épülete, Bukarest. Időpont:  hétfő. 10:00.

Szereplők: 

- Cornéliu Vladim Bladériu, a RTA elnöke

- Juliana Popescu, titkárnő

- Alexandru Grigore, ortodox főpap.

Helyszín: Cornéliu Vladim Popescu elnök irodája.
Történik: Cornéliu Vladim Popescu idősebb 50-55 év körüli, szakállal, szemüveges férfi. Íróasztalánál ül. Mi szemből tekintünk a tágas és világos irodában rá, nekünk jobb kéz felé egy nagy, széles ajtó. Az elnök mögött szekrénysor, üveges vitrinekkel, és egy kakukkos óra. Az elnök íróasztalnál dolgozik, koncentrálva arra, amit ír. A mögötte levő falon, a szekrények felett - től kissé balra esően - találjuk a nagy kakukkos órát, ami hangosan ketyeg. Kisvártatva kopognak az ajtón, a vendég lassan belép, eközben Vladim Popescu lassan felemeli tekintetét munkájából, és köszönti belépő vendégét:

- Áh, Szentatyám! Üdvözlöm! Fáradjon be! (feláll, odasiet, majd hellyel kínálja): Üljön le, atyám!

- Köszönöm kedves Cornéliu! - mondja Alexandru Grigore ortodox főpap, aki fekete, papi öltözetben érkezik. Kora: 70-75 év. Szakállas, vékony testalkatú. Leülnek mindketten, az elnök kedveskedve szólítja vendégét:

- Miben lehetseg segítségére, Szentatyám?

- Kedves Cornéliu, ne haragudj, hogy csak így hívás nélkül rád török, de államelnökünk üzenetét hozom neked! 

- Miről lenne szó Szentatyám?

- Most beszéltem az elnökünkkel. Legalábbis nagyon remélem, hogy ő volt az, és nem vicceltek velem, de telefonon hívott az elnök úr, és azt kérte, siessek hozzád azonnal, hogy megmondjam: rendeznetek kellene egy ... - közben erősen gesztikulál - ... egy tudományos konferenciát.

- Oh hát ez nagyszerű, Szentatyám, örömmel! - mondja örvendezve az elnök majd így folytatja: - miről lenne szó pontosan?

- Miercurea Ciuc-ban (természetesen Csíkszereda, csak a hitelesség kedvéért írtuk így) kellene, hogy rendezzetek, egy konferenciát az székelyföldi román tudósaink számára, mintegy 2000 meghívottal. 

- Ez rendkívüli elképzelés Szentatyám, fantasztikus! És mi lenne a téma?

- A témát rátok bízzuk... - mondja lassan - ...semmi különleges, a neo-dák kontiniutásról lenetne szó úgy gondolom, kedves Cornéliu. - nevetve.

- Zseniális elképzelés, zseniális. Természetesen Szentatyámat is várjuk előadóként.

- Na, akkor én megyek is Cornéliu barátom, nem zavarlak tovább. Természetesen elfogadom a meghívást, és miről beszéljek majd?

- Úgy gondolom Szentatyám szídhatná 20-25 percet a magyarokat, így a bevezetőben ráhangolódás képpen. - viccelődve, közben felállnak, a vendég elindul kifelé. Az elnök kíséri mögötte egy lépéssel, majd így folytatja a vendég:

- Igen, ez szerintem is jó elképzelés kedves Cornéliu. ... - viccesen - Emlékszem még, amikor édesapáddal a craiova-i vasműben dobáltuk a szenet, sőt ha jól emlékszem még Te is ott kezdtél, aztán milyen sokra vitted ugye...  - kimennek.

(folytatás következik) 

Scientia potentia est

A tudás hatalom. Mondja a Francis Bacontől kölcsönzött mondat, itt a felütésben. Viszont erre - mámrint a tudásra - aligha lesz szüksége senkinek ezen blog olvasása során. Ezen blog célja ugyanis nem más mint a szórakoztatás - mint a bal oldali dobozban olvasható - a 20. század mítoszaival való vicces szembenézés lesz. Itt olvasható közelképeinknek, "vízióinknak" a valósághoz semmi köze sincs, és azok tartalmával egyetlen szomszédos országunkban államalkotónak számító népet sem kívánunk majd megbántani, vagy lenézni. Merthát főleg róluk - románokról, szlovákokról, stb. - szólunk majd, és semmi esetre sem a térsgében élő magyarokat értjük majd alatta. Hát, lássuk...