Megdöntendő mítosz: 

„A gondviselés a tótokkal a krumpli útján beszél.”

Ismét csak kölcsönöztünk egy mondat-részletet, ezttal - Mikszáthtól - a Beszterce ostromából. A gondviselés a tótokkal krumpli útján beszél. Most ezt a mítoszt döntjük - vagy éppen erősítjük meg - az alábbi vízióval:

Helyszín: Besztercebánya. Dátum: 1883. október 17.

Jelen vannak: Jan Csermanek, besztercebányai szlovák szűcs

             -     Vladimir Fico, szűcs-segéd, mindenes.

Délre jár az idő, a kis észak-magyarországi szűcs-műhelyben dolgozik Jan Csermanek szűcs mester szorgalmasan, kék színű kötényében, egy nagy asztal előtt álva. Mögötte a műhely ütött-kopott szerény bejárata, a szoba sarkánál. Mi a szoba másik végéből nézzük a történetet. A mester nekünk féloldalra áll. Kora: 60-65 év. Az ajtó mellett nekünk bal kézre egy kis kájha, mellett néhány darab tűzifával. Csendesen ropog a tűz. Délidőre jár, mikor megjelenik Vladimir Fico szűcs-segéd, amolyan házi mindenes - kora 15-20 év - karján egy kisebb kosárral, majd szó nélkül a kájha felé tart. A mester sem szól hozzá, csak dolgozik tovább.

Vladimir elmegy a mester háta mögött, a kájháig, majd szépen lassan középre tól a főzőfelületen egy kis ütött-kopott fazekat, majd pedig kosarából elkezd megeltenni néhány szem krumplit, ami az ő és mestere ebédje lesz majd.

- Meghoztam a burgonyát, Jan mester! - mondja.

néhány másodperc várakozás után, az öreg leteszi munkáját, majd majd felnéz és így szól: - Látod fiam, ... ilyen rossz sorsunk van. Nem ad az Ég nekünk ennél többet.

- Várjon csak Mester! - szól közbe a segéd -Lesz nekünk még sokkal jobb dolgunk is! - mondja. Ha ez a krumpli - mutat rá a kezében levőre, amit épp a fazékba rakott volna - most megszólalna, és az Isten ezen keresztül szólna hozzánk, akkor meglátná kend is, hogy nincsen rossz sorunk! - majd pedobja a fazékba. Majd a mester kimegy, de még elmenőben így szól: - Ne gondold fiam, hogy a gondviselés a tótokkal krumpli útján beszél.

Miután kiment, csak a segéd marad műhelyben, Kisvártatva furcsa nesz töri meg a csendet: Vladimir! - hallatszik. - Vladimir! - ismét.

A fiú körülnéz, és minthogy mesterét nem látja, nem tudja mire vélni: majd rövidesen "rájön" a fazékból jön a hang. Legalábbis ő így gondolja.

- Itt vagyok, Uram! - mondja

- Vladimir! Nem voltál elég alázotos a mestereddel szemben. Ellene szóltál. Miért?

- Hát éncsak... - hebegi miközben a fazékba néz - én..., hát én...

- Mondom néked, legyél megalkuvó és alázatosabb! - hallatszik.

Közben bejön a mester, és a titokzatos hang rögvest elhallgat. A fiú értetlenül nézi a fazekat továbbra is, és benne a néhány szem krumplit. A mester, odamegy a munkaasztalhoz, majd folytatja munkáját, és kisvártatva leengedi kezéz, majd ránéz Vladimirre.

- Mi történt, fiam?

- A krumpli.. ...a krumpli- mutat a fazékra - mester... ...megszólalt. Isten hangja volt az!

néhány másodperc szünet után:

- Igen fiam, megszólal az. Hisz a Gondviselés szólt hozzánk. De nekm a krumpli volt az. Te voltál az fiam, Te magad voltál a krumpli, a lelkiismereted szólaltatta meg azt.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.