Megdöntendő mítosz: Mit dolgoznak a Román Tudományos Akadémián?

 

Caput 1.

A történet szereplői és eseményei kitaláltak, semmi közük a valósághoz!

Helyszín: a Román Tudományos Akadémia épülete, Bukarest. Időpont:  hétfő. 10:00.

Szereplők: 

- Cornéliu Vladim Bladériu, a RTA elnöke

- Juliana Popescu, titkárnő

- Alexandru Grigore, ortodox főpap.

Helyszín: Cornéliu Vladim Popescu elnök irodája.
Történik: Cornéliu Vladim Popescu idősebb 50-55 év körüli, szakállal, szemüveges férfi. Íróasztalánál ül. Mi szemből tekintünk a tágas és világos irodában rá, nekünk jobb kéz felé egy nagy, széles ajtó. Az elnök mögött szekrénysor, üveges vitrinekkel, és egy kakukkos óra. Az elnök íróasztalnál dolgozik, koncentrálva arra, amit ír. A mögötte levő falon, a szekrények felett - től kissé balra esően - találjuk a nagy kakukkos órát, ami hangosan ketyeg. Kisvártatva kopognak az ajtón, a vendég lassan belép, eközben Vladim Popescu lassan felemeli tekintetét munkájából, és köszönti belépő vendégét:

- Áh, Szentatyám! Üdvözlöm! Fáradjon be! (feláll, odasiet, majd hellyel kínálja): Üljön le, atyám!

- Köszönöm kedves Cornéliu! - mondja Alexandru Grigore ortodox főpap, aki fekete, papi öltözetben érkezik. Kora: 70-75 év. Szakállas, vékony testalkatú. Leülnek mindketten, az elnök kedveskedve szólítja vendégét:

- Miben lehetseg segítségére, Szentatyám?

- Kedves Cornéliu, ne haragudj, hogy csak így hívás nélkül rád török, de államelnökünk üzenetét hozom neked! 

- Miről lenne szó Szentatyám?

- Most beszéltem az elnökünkkel. Legalábbis nagyon remélem, hogy ő volt az, és nem vicceltek velem, de telefonon hívott az elnök úr, és azt kérte, siessek hozzád azonnal, hogy megmondjam: rendeznetek kellene egy ... - közben erősen gesztikulál - ... egy tudományos konferenciát.

- Oh hát ez nagyszerű, Szentatyám, örömmel! - mondja örvendezve az elnök majd így folytatja: - miről lenne szó pontosan?

- Miercurea Ciuc-ban (természetesen Csíkszereda, csak a hitelesség kedvéért írtuk így) kellene, hogy rendezzetek, egy konferenciát az székelyföldi román tudósaink számára, mintegy 2000 meghívottal. 

- Ez rendkívüli elképzelés Szentatyám, fantasztikus! És mi lenne a téma?

- A témát rátok bízzuk... - mondja lassan - ...semmi különleges, a neo-dák kontiniutásról lenetne szó úgy gondolom, kedves Cornéliu. - nevetve.

- Zseniális elképzelés, zseniális. Természetesen Szentatyámat is várjuk előadóként.

- Na, akkor én megyek is Cornéliu barátom, nem zavarlak tovább. Természetesen elfogadom a meghívást, és miről beszéljek majd?

- Úgy gondolom Szentatyám szídhatná 20-25 percet a magyarokat, így a bevezetőben ráhangolódás képpen. - viccelődve, közben felállnak, a vendég elindul kifelé. Az elnök kíséri mögötte egy lépéssel, majd így folytatja a vendég:

- Igen, ez szerintem is jó elképzelés kedves Cornéliu. ... - viccesen - Emlékszem még, amikor édesapáddal a craiova-i vasműben dobáltuk a szenet, sőt ha jól emlékszem még Te is ott kezdtél, aztán milyen sokra vitted ugye...  - kimennek.

(folytatás következik) 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.