Munkát taláni nehéz

Munkát találni manapság ugye nem könnyű. Ez tény. De ha már abba a helyzetbe kerültünk, hogy adott pillanatban nincs hol dolgozunk akkor mégiscsak be kell vetni valami okosságot annak érdekében, hogy legyen. Ha persze - velem ellentétben - éppen nőből vagyunk akkor egy férfi főnök jelenétében jóval könnyebb dolgunk is lehet a kiválasztásánál, ha épp állásinterjúra megyünk. Most következzen egy rövid tanácsadás e témában - hölgyeknek:

Ha állást keresel és - mint fent említettük - nővől vagy, akkor először is végy egy fehér alapon fehér mintával ellátott ruhadarabot magadra, amiből lehetőség szerint minél több minden kilátszik. Persze az sem baj, ha éppen az a bizonyos ruha elmarad és anélkül megyünk mész be az interjúra. Akkor tuti a siker. Vagy mégsem. Mert ha ugye mégsem férfi az illető főnök akinek éppen tetszteni kellene - vagy ha igen akkor sem bizonyos, hogy tetszel is neki. A másik eset - ami szintén problémás lehet - hogy nő a főnök, és te is nőből vagy mégis tetszel neki. Persze itt megint két lehetőség áll fent: vagy tetszik neked Ő is, vagy sem. Ha viszont ennyire mégse volnánk biztosak saját magunkban a pozitív kimenetelt illetően akkor válasszunk inkább fiatalos és szép de hosszú szoknyár: lehetőleg fehér alapon fekete mintával ellátva. Ekkor nincs más dolgunk mind konszolidáltan felöltözve erőtől és magabiztosságtól duzzadóan belibbenünk a meghallgatásra (ez már ugye fél siker) és ha a kérdésekre is "jól megfelünk" akkor már csak egy mozzanat van hátra: a főnök feláll az asztalától, rád néz és így szól: "Kedves Kornélia! Fel van véve!" Ez után két dolgot tehetsz miután felocsudtál a meglepetés okozta révületből: 1. miután körbe néztél a szobában, elcsukló, halk hangon közölheted, hogy a főnökkel, hogy igen, elfogadom az állást, majd pedig a virtuális hátba veregetések után az utcára kilépve az "Igeeeen" "Ááááááááá" és hasonló szómaszlagok oridítása után örömittasan hazatérsz amikor is elujságolod boldog boldogtalannak, hogy igen felvettek, aminek következtében mindenki gratulálni fog. 

A másik lehetőség pedig, hogy miután a "Fel van véve." mondat elhagyja a főnök száját és próbál bárgyún mosolyogni rád, néhány másodperces hezitálás után meglátod lelki szemeid előtt, hogy valójában a néhány perce még barátságosnak és akár még vonzónak is hitt főnök egy vadállat és ez a melóhely amiben kényszerülnél nap mint nap a számítógép előtt görnyedve véres veritékkel dolgozni - szóval ez a hely valójában egy börtön, amolyan Al Catraz féle, ahol csomó vadállat (fegyőr v. épp főnök) megfélemlítve kényszerít a munkára olyasképpen mint annak idején tették a conqvistadorok a dél-amerikai indiánokkal. Nos, ha ez utóbbi érzésed támad, akkor nincs más lehetőséged, mint hogy egy "Ááááááááááá!" fekiáltás kiséretében gyorsan és azonnal kirohanj a felvételi szobából, sőt még az épületből is, hogy vissza se nézz. Persze ez esetben a leendő majdnem főnököd álla kissé leesik, dehát ki izgat. De legalább a tartásod és önbecsülésed megmarad. "Nehogymár ezek a g.ik sz.anak engem". Mondhatnád magadban miközben hazafelé vezetsz az úton. Majd miután hazaértél és a család megkérdezi: "Na mi volt kislányom?" Azt felelheted nyiltan és őszintén: "Hát semmi, nem engem választottak." Majd pedig lehajtot fejjel, és szomorúságot színlelve fogadhatod a sajnálkozó jókivánságokat, mi szerint: "Nem baj, lesz ennél még jobb is, mert te okos vagy, meg ügyes." 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.